Ha van valami, ami ki tudja verni nálunk a biztosítékot, az az „ezért tart itt ez az ország”, meg a „Magyarországon minden sokkal szarabb” hozzáállás. Legyen szó bármiről, a lényeg az, hogy mi, magyarok (lassan egyébként már odáig jutunk, hogy ha valaki le meri írni a magyar szót, emberevő fasisztává válik), bármit is csinálunk, az szar.

Nagy professzorai e témának a hazai újságírók, akiknek munkaköri leírásához tartozik a csomó keresése azon a bizonyos kákán. Fontos, hogy ahol csak lehet, érzékeltetniük kell a nyájas olvasókkal, hogy ők csak Európa pórnépe, és soha sem lesz esélyük a felemelkedésre. Ezeknek az újságíróknak maga az élet fáj, hogy ebben a mucsai, penészszagú valamiben kell tengetniük a mindennapjaikat, és különösen rossz érzés hazajönni egy külföldi kiruccanás után, amikor – akaratuk ellenére persze, mert ők nem tehetnek róla – újra fel kell venni az értelmiségi szemüveget, és mindent csak felülről, messziről kell vizsgálgatni.

Gazda Albert például „kicsit meg lett sokkolva” attól, hogy hazajött egy másik országból, egy másik „szubkultúrából" (érted, egy olyan nyugatias, modern, fejlettből), és olvasott valamit az interneten. Az, hogy Gazda Albert mit olvasott, az itt teljesen lényegtelen, ugyanis tetszőlegesen behelyettesíthető lehetne az is, hogy kiderült, 46%-os GDP-növekedés várható a következő évben, vagy éppen ennek az ellenkezője.

Drága Albert! Ha rajtatok múlna, ebből az országból öt éven belül az orkok országa lenne. Ti ugyanis, ha már itt tartunk, semmilyen hozzáadott értéket nem termeltek, miközben fel sem tudjátok mérni, milyen felelősségetek van a véleményformálásban. Tudod, az általatok imádott nyugat-európai országokban létezik olyan, hogy nemzeti önbecsülés, annak meg semmi köze ehhez a nihilhez, amit csináltok.

Egy szó mint száz: szégyen vagy!