Kép forrása: Lukácsi Katalin Instagram

Nem gondoltuk volna, hogy Lukácsi Katalin képes mélyebbre süllyedni, mint a Mariana-árok, de sikerült meglepnie minket. Január 27-e a holokauszt emléknapja: a politikusok, közszereplők ilyenkor általában egy haláltáborban készült fotóval, a magyar áldozatokra megemlékező Duna-parti cipőket ábrázoló képpel emlékeznek meg.

Nem így Lukácsi Katalin! Az ellenzéki megmondóember, aki az elmúlt hónapokban egyébként is előszeretettel mutogatta magát ledér sportöltözetben, úgy gondolta, hogy a megemlékezés legméltóbb módja, ha saját magáról kitesz egy meztelen fotót. A poszthoz írt egy kisregényt is (nagy íróink forognak a sírjukban), melyben kifejtette, hogy a holokauszt nem a zsidókról szól, hanem mindenkiről, így róla is. Meglepő kijelentés egy olyan embertől, aki elvégezte az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem zsidó közösségszervező képzését, nem hinnénk, hogy ezt tanították neki…

Azon túl, hogy a holokauszt emléknapon meztelen fotót posztolni meglehetősen ízléstelen, különösen érdekes annak fényében, hogy Lukácsi rendszeresen publikál a Jobbik lakájmédiájában, az Alfahíren. Az önkormányzati választásokon jobbikos jelöltet támogatott: Budai Lóránt nem éppen filoszemita, rendszeresen osztott meg Hitler és Szálasi idézeteket.

Lukácsi Katalinnak teljes zavar van a fejében, és rendszeresen kerül önmaga hatása alá. Más magyarázat nem lehet arra, hogy az emlékezésnek ilyen módját választotta. Az a pár négyzetméter bőr, amiről ír posztjában, meglehetősen vastag lehet az arca tájékán.

Szégyen vagy, Lukácsi Katalin!

2018-at írunk. Varga Mihály 2013 óta nemzetgazdasági miniszter, május óta a negyedik Orbán-kormány pénzügyminisztere. Varga a kezdetektől fogva az egyik legkedveltebb miniszter, akinek ráadásul ismertsége a köztársasági elnökével vetekszik. Mindez az atv.hu munkatársainak nem számít.

Az Index képtelen befejezni a migránssimogatást. A tegnapi manchesteri támadást a következő címmel sikerült közölni: Tömegpánik egy manchesteri koncerten, robbanásokat hallottak.

A szebb napokat látott napi.hu szerzője, Papp Zsolt, a jövő évi adóváltozásokat úgy értelmezi, hogy növekednek a lakossági adóterhek, és ezt a megállapítást emeli ki első helyen a cikkében. Legyünk jóhiszeműek, és tegyük fel, hogy Papp Zsoltot erre a simicskista szerkesztője kényszerítette, és az a bizonyos gerinc egzisztenciális félelem miatt hajlott így meg. Mert ugye az sokkal kínosabb lenne, ha egy magát gazdasági újságírónak láttató személyről kiderülne, hogy szándékosan hazudik, ferdít és manipulál.

Panyi Szabolcs a tegnap esti terrortámadás idején Berlinben tartózkodott, és az ürmös boroktól viszkitől feltüzelve sikerült papírra vetnie az év leggusztustalanabb cikkét. Részvét, megdöbbenés, sajnálat nyomát sem találni, Panyi szerint az a legfontosabb, hogy a német bárok néhány napon belül újra tele lesznek élettel. Az áldozatok, az újabb brutális terror úgy tűnik, mintha nem is számítana neki. Ezúton is gratulálunk a cikk szerzőjének.

Az újságírók egy jelentős csordája sportot űz abból, hogy kocsmának nézi a Parlamentet. Aztán ha valaki ezt az arcukba pörköli, picsognak, mint óvodás a csúszda mellett.

A 24.hu-nál még mindig idióták dolgoznak. Tavaly szeptemberben már kiosztottunk ebben a szerkesztőségben egy „legkreténebb újságíró címet”, de úgy tűnik, mindez nem volt elég. Amíg azonban a kretén szó szinonimáján gondolkodunk – olyanon, ami méltó is egyben Tóth Richárd kollégához -, nézzük csak, mit is sikerült produkálnia a bevándorlás-schengeni övezet-miniszterelnök kontra intelligencia vetélkedőben.

Szörnyű lehet manapság elvtelen baloldali újságírónak lenni. Megszokhattuk már az elmúlt hónapokban, hogy a ballib média hazudik. Ott van például a röszkei hírhamisítás, vagy a kölni események, amik annyira balul sültek el, hogy egyenesen elhallgatták a híreket.

Tovább dübörög a Simicska-gépezet, a prosztó milliárdos újfent a Class FM hülyegyerekeit küldte csatába a jó ízlés ellen.

Nálunk senki sem tartja fontosabbnak, hogy a sajtó betöltse valódi funkcióját, és negyedik hatalmi ágként, a nyilvánosság erejével kontrollálja a közéleti szereplőket. Ebbe belefér, az hogy néha mellélőnek az újságírók, főleg ha nem áll rendelkezésükre minden információ. Magyarországon azonban az újságírók is politikusnak érzik magukat, és politikát akarnak csinálni. Ebből adódnak a mindennapos kis csúsztatások, és az igazán nagy, sajtótörténeti féregségek is. Most összegyűjtöttük az utóbbiak közül a legemlékezetesebbeket.