A migrációs válság elvette - az amúgy sem kimondottan józan ítélőképességű - újságíróink maradék eszét is. Techet Péter például papírforma szerint hozta az osztrák harci nyugger tempót. Október 5-én szerinte mindenképpen „Strache a bécsi választások valódi nyertese”, 10-én már úgy véli, hogy a Szabadságpárt „nem tudott kitörni a saját táborából”.

Különösen érdekes hozzáállás ez akkor, ha valaki az online médiában nyomul. Vajon hogyan gondolja, hogy egy ekkora pálfordulás nyomtalanul eltűnik az internetes világban? Felmerül a kérdés, hogy mi történhetett Techettel egy hét leforgása alatt?

A válasz talán ennél is kiábrándítóbb: az említett úriember ugyanis egy nagyra nőtt napraforgó. Amikor a Simicska-birodalom napilapjába ír, akkor Magyar Nemzetes, jobbosra veszi a figurát, amikor pedig (az egyébként nyíltan rasszista kijelentésiről híres Tóta W. Árpádot foglalkoztató) hvg-n jelenik meg cikke, akkor nácizik egy kicsit. Csak hogy megfeleljen az elvárásoknak. A politikában, beleértve ebbe a politikai újságírást is, ez a legveszélyesebb fajta. Abszolút beszámíthatatlan.

Nézzük, mit is mond Techet a Magyar Nemzetben:
„bárki is nyeri a bécsi voksolást, október 11-e estéjén Heinz-Christian Strachénak fogják hívni a győztest.”
Vagy:
„Október közepén helyhatósági választások lesznek Bécsben, amelyek eredménye az egész osztrák politikára kihat.”
„A bécsi választások tétje egész Ausztria számára jelentős.”
Később a hvg-ben:
„A választások azt is megmutatták, hogy hiába szárnyal országosan is ma az FPÖ – Ausztriában nem lesz FPÖ-s kancellár.”
„Az SPÖ majdnem negyven százalékot, és az FPÖ alig harmincat szerzett.”

Az „alig harmincon” mindenesetre jót derültünk. Legyünk pontosak, az alig 30, az konkrétan 32,6 százalék, ugye, ami 6,4 százalékos erősödést jelent az FPÖ-nek Bécsben is. Eközben a SPÖ (szocdemek) 4,9 százalékot, az ÖVP (Néppárt) pedig 5,3 százalékot zuhant, vagyis a szélsőjobb jócskán lecsípett a bevándorláspárti szocik szavazóbázisából, nem beszélve arról, hogy a különbség mindösszesen 53 ezer szavazat, ami pont egy Pesterzsébet nagyságrendű kerülettel ér fel.

Halkan jegyeznénk meg, hogy a május végi tartományi választásokon a Szabadságpárt Stájerországban 16 százalékkal kapott többet, mint a legutóbbi választáson. Burgenlandban ugyanekkor 6 százalékot nyertek. Felső-Ausztriában szeptemberben 15 százalékkal ment nagyobbat az FPÖ, mint korábban, megduplázva ezzel eredményét, miközben az SPÖ és az ÖV mindkét választáson brutálisan nagyot zuhant. És még csak a bevándorlási hullám elején vagyunk, lesz ez még több is...

Ha egyetlen választásból nem is érdemes messzemenő következtetéseket levonni, háromból talán már meg lehet próbálni: a szélsőjobb Ausztriában, ahogy Európa többi részén is, határozottan tör előre. Az pedig, hogy a multikulti Bécsben a vörösök vezetését nem sikerült megdönteni, nem jelenti, hogy a vidéki Ausztriában ugyanez lenne a helyzet. Ne felejtsük el, hogy az osztrák fővárosban Conchita Wurst továbbra is ünnepelt személy. Maradjunk annyiban, hogy Tirolban nem énekelgethetne a menekültek mellett ötvenezres rendezvényen.

Külön vicc, hogy Techet sokat sejtetően azt írja, „Ausztriában is a szélsőjobboldal ad választ a baloldal szavazóinak a problémájára”. Techet a Nemzet-cikkben úgy védi burkoltan a Jobbikot, mintha az nem veszítene folyamatosan szavazói bázisából, és nem lenne tejesen inkompetens embercsempészestől, kágébéstől, megbuggyanó pártelnököstől. Mindezt nem tudjuk másként értékelni, mint napraforgó-effektusnak. Az úriember olyannyira túltolja a skizós vonalat, hogy a Magyar Nemzeten és a hvg.hu-n kívül irogat/ott még a Mandinerre, a Konzervatóriumra, a Magyar Narancsba, a Valasz.hu-ra is. Szép kis gyűjtés, de a lényegen, azaz hogy hülyeségeket beszél, nem változtat.

Techet Péter, szégyen vagy!