Megfellebbezhetetlen bölcsek kinyilatkoztatásaként, kritikátlan tálalásban jelenik meg a magyar és a globális médiában a különböző emberijogászok véleménye. A szervezetekről három dolgot felejtenek el elárulni: a végletes túlzásaikat, a mögöttük álló globaloligarcha nevét, és azt, hogyha Soros tata holnap úgy ébredne fel, hogy neki mégsem kellenek, akkor holnapután megszűnnének. Az emberijogászokat ugyanis az emberek nem hajlandóak eltartani.
„Szemenszedett hazugságnak nevezte Csiszér-Kovács Viktória, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője a New York-i központú Human Rights Watch emberi jogi szervezetnek a menekültellátással összefüggő kifogásait, és azt, hogy úgy értékelték, a magyar hatóságok állatként viselkednek a menekültekkel.” – olvashattuk a hírt az Origón.
Nem feltétlenül ismeretlen az eléggé suttyó kritikát megfogalmazó Human Rights Watch a magyar olvasók számára, hiszen korábban például vádolták és beköpték hazánkat az Európai Uniónál, majd történelemleckét tartottak a magyaroknak az üldöztetésről. Amit kevesebbszer lehet hallani róluk, az az, hogy minden magyar és egyetemes jogvédők Dzsóbácsija, Soros György 100 millió dollárral tömte ki őket 2010-ben, ekkor járatták csúcsra a nemzetközi terjeszkedést. Azért uszkve 30 milliárd forintból telik néhány gonoszkodó jelentésre. Bónusz: a Human Rights Watch Szaúd-Arábiában is járt kalapozni. Ugye ez az az ország, amely nulla bevándorlót fogadott be, amire a HRW is utalt. Valamiért azonban sajnos nem nevezték a szaúdiakat „állatoknak” az eljárásaik miatt, pedig ott a hatóságok le szokták fejezni az embereket az utcán. Arra annyit bírtak mondani, hogy „sokkoló”.
Ami a magyarellenes szóhasználatban a Human Rights Watch, az képben az úgynevezett Magyar Narancs, akik szintén Gyuripapi pénzeszsákjából kandikálnak kifelé. Szerintük sajnos 2011-ben megszűnt a sajtószabadság, öncenzúrázniuk kell. Mit is írt a Nari 2010 végén? „És meglehet, hogy a jogalkalmazás, illetve a jognélküliség alkalmazása eleinte nem lesz annyira durva, és az is lehet, hogy például a következő fél évben a törvényt nem aktiválják, elvégre az uniós elnökség alatt mégiscsak génant lenne ledózerolni a magyar sajtó független részét, meg bloggereket zaklatni - de ne legyenek illúziói senkinek. Olyan ugyanis nincs, hogy én majd megúszom, meg engem úgyse visznek el, hisz én nem csináltam semmit. Nem csak arról beszélünk, hogy szar lenne úgy élni, hogy nem írok meg valamit, vagy nem úgy írom meg, vagy nem kamerázom le, vagy leginkább kussolok. Hanem arról, hogy fölösleges is: előbb-utóbb mindenki sorra kerül. A diktatúrák agresszív, terjeszkedő szakasza már csak ilyen.” Íme, egy címlap a bérrettegőktől, a diktatúra és az öncenzúra világából:
A magyarázkodás már megkezdődött, de ennél szánalmasabb önmosdatást még nem láttunk a rendszerváltás utáni Magyarországon: a főszerkesztő szerint az ott „nem bajusz”.
